Bèkemanó

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kicsi manó, de nem akármilyen kismanó volt ez a pici lény.

Ő volt Békemanó.  

Ha valahol éppen vitatkozás, békétlenség ütötte fel a fejét, akkor ott Békemanó megjelent. Megjelent és jelenléte, segítsége által a vitás ügyek megoldódtak, az emberek pedig megkönnyebbültek és megoldásra leltek.

Ha például két kisgyerek, barátok vagy testvérek civakodtak egymással, hogy ki is játsszon azzal a bizonyos játékkal Békemanó ott termett és segített nekik megbeszélni, békésen megoldani a helyzetet úgy, hogy abban mindenki örömét lelje.

Történt azonban, hogy a világban már sajnos oly sokadjára megint nagy békétlenség ütötte fel a fejét, és mivel az emberek nem lelték a szelíd megoldást háború dúlt ismét.

Békemanó látta ezt a hatalmas civakodást és nagyon elszomorodott. Oly sokszor kellett már rendet raknia az emberek között. Mindig remélte, hogy egy-egy nagyobb csatàrozàs elmúltával  a béke és a szeretet megmarad.  

De sajnos nem így lett, az emberek mindig találtak okot az újabb és újabb marakodásra. Nem várt hát tovább és elindult ismét, hogy békét teremtsen.   

Ahogy suhant köztük érezte hogy félnek és végtelenül szomorúak. Tudta, hogy cselekednie kell. Nem akármilyen tervet eszelt ki. 

Úgy döntött, hogy minden egyes embernek akivel röpte során találkozik egy apró rózsaszínű kristályt helyez a szívébe.  A béke és a benne lévő végtelen szeretet erejével elképzelte, hogy ez a rózsaszínű kristály csodálatosan ragyogni kezd az emberek szívében és ez a ragyogás egyre nagyobbá és nagyobbá válik és kimossa belőlük a szomorúságot, a félelmet, az ítélkezést és a haragot.

Elképzelte, ahogy ezzel a ragyogással egyre többekhez ér el a megnyugvás, a béke és a szeretet ereje, ahogy minden egyes embert átölel, beborít a béke csodás érzése. 

Örömmel látta, hogy a legtöbben  megérezték, hogy valami szikra gyúlt szívükben és igyekeztek ennek az erejét másokkal is megosztani, mindenki másnak is segítő kezet nyújtani. Ahogy ez a szikra egyre növekedett és növekedett minden egyes emberben, úgy lett a szeretet egyre erősebb és erősebb, százak, ezrek, százezret és milliók között.

Ahogy a világ megérezte ennek a  ragyogásnak az erejét, úgy kezdtek el a népek megbékélni egymással, kezet fogni és végre tudták, hogy mindent meg lehet egymással beszélni csak megértés, türelem, elfogadás kell hozzá. 

Békemanó boldog volt, boldogabb mint eddig bármikor. Tudta hogy sikerrel járt és tudta azt is, hogy a világ megértette, hogy melyik az az út amelyen járva megőrizhetik a békét és a szeretetet.

Békemanó hálás volt, végtelenül hálás…