A kenguru család új otthona

Élt egyszer egy aranyos kenguru család a nagy Ausztráliában.

Csodaszép, hegyekkel, erdőkkel tarkított vidéken éltek nem messze a nagy folyótól.

Mindenük megvolt itt amire csak egy kenguru család vágyhat és nagy boldogságban éltek.

A kenguru csemeték vidáman játszottak és nem is sejtették, hogy bizony a következő napok igen csak bővelkedni fognak izgalmakban.

Egy késő délután elerdt az eső. 

Csak esett és esett és esett megállíthatatlanul. Eltelt egy nap, két nap, három nap és csak nem akart abbamaradni.

A kis család az otthonában húzta meg magát és bíztak benne, hogy hamarosan csak kisüt vègre a nap.  

Àm nem így lett és a nagy folyó ami nem messze a házuktól hömpölygött egyre csak duzzadt és duzzadt és végül kiöntött medréből.  

A víz szétáradt a környező területeken, földeken és végül elérte a kenguru család otthonát is.

Sietve ugrándoztak ki a kis házukból és igyekeztek biztonságos helyre menekülni ahová már nem ért el a víz.

Csodával határos módon nem esett semmi bajuk és néhány órával az àrvíz érkezése után az eső elállt és felragyogott a nap.

Miután a víz elvonult és a folyó ismét visszatalált medrébe a család is visszatért otthonába.

Vagyis csak visszatértek volna ugyanis a víz mindent elmosott. Szereted házukból csupàn egy kupac romhalmaz maradt.

Szomorúan néztek körbe és azon tűnődtek, hogy vajon most mitévők legyenek

-Szerintem építsünk új házat itt! -mondta határozottan az egyik kenguru gyermek

-Szerintem is! Álljunk neki a gyűjtésnek és új anyagokból teremtsünk új otthont magunknak-  mondta egyetèrtően a kenguru anyuka.

-Nem úgy van az, nem olyan egyszerű ez mint gondoljátok - mondta az èdesapa elgondolkodva.

-Ha itt építjük újjá az otthonunkat félő hogyha újabb árvíz jön, megint megsemmisül a házunk.

-Szerintem induljunk el és keressünk egy màsik helyet magunknak ahová új otthont építhetünk ami biztonságosabb helyen van a mostaninál, nem egy folyó árterében.

Az anyuka és a gyerekek szomorúan vették tudomásul, hogy apukájuknak bizony igaza van és az a legjobb ha útra kelnek.

Nehéz szívvel hagyták itt ezt a helyet ahová annyi kedves emlék kötötte őket de tudták, hogy menniük kell.

Hét napon át ugrándoztak hegyeken, völgyeken, pusztaságokon keresztül míg végül egy gyönyörűen zöldellő dombvidékre érkeztek. 

Nem volt a közelben nagy folyó csupán egy kis békésen csörgedező patak ami nekik tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy legyen honnan inniuk.

Bokrok,cserjék is bőven akadtak a vidéken így volt mit enniük is.

A hosszú ugràndozàstól elfáradva leültek egy domb oldalàba és èrdeklődve vették szemügyre a környéket.

Volt valami megnyugtató, szívet melengető ezen a helyen.

Ahogy hallgatták a fákon zenélő szèl zúgását és látták a patak vizében megcsillanó napfény ragyogását olyan békesség töltötte el őket mint még soha korábban. 

Tudták, hogy hazaértek. Ez az a hely ahol újra otthont építenek maguknak.

Miután pihentek egy nagyot neki is álltak összegyűjteni a szükséges anyagokat.

Hosszú napokon át tartott a munka de az eredmény igen kényelmes és egyben szívet melengetően szép is lett.

Boldogan vették birtokba új hàzukat ès tudtàk, hogy csodás élményekben és kalandokban lesz részük ezen a vidéken is.

Miután beesteledett és megvacsoráztak beszélgetni kezdtek.

A kenguru gyerekek elmondták, hogy nagyon tetszik nekik ez az új hely, ahol mostantól élni fognak de korábbi otthonuk azért még hiányzik nekik.

-Nincs azzal semmi baj ha így éreztek - mondta az apukájuk, hiszen eddig csak ott laktatok, azt a helyet ismertétek. Ez egy új kaland, egy új lap életünk könyvében de higgyétek el nagyon izgalmas lesz ez is. 

Tudjátok a természet erőit nem mindig tudjuk megzabolázni. Ha olyan helyen élünk ahol a víz az úr számolni kell azzal, hogy elmossa azt amit felépítettünk. De most már okosabbak vagyunk tanultunk belőle ès ez a hely jóval biztonságosabb.  

Bátornak kell lennünk és mernünk kell belevágni az új kalandokba, az ismeretlenbe mert nagyszerű új élményekkel gazdagodhatunk általuk.

A gyerekek elmélyülten hallgatták apukájuk tanítását ès már nem is volt olyan nehéz a szívük korábbi otthonuk elvesztése miatt. 

Izgatottan várták az eljövendő napok újabb élményeit és boldogan hajtották álomra fejüket.

Vège