Csodamesèk Lèlektől Lèlekig

  Tél volt ès a tájat már vastag hótakaró borította be. A gyerekek önfeledten játszottak a csodás hóesésben és élvezték a tél minden szépségét, örömét. Hócsatáztak, szánkóztak, hóembert építettek.   Csupán egy gyerek volt aki nem jàtszott együtt a többiekkel, Péter Ő inkább egyedül építette a hóemberét és közben tisztes távolból figyelte a gyereksereget.   Abban az évben elég hosszúra nyúlt a tél és a hóember amit Péter először épített napról napra több barátod kapott maga köré.  Péter minden nap csinosítgatta, építette őket és szebbnél szebb kalapot és sálat adott rájuk.  A sok-sok hóember felkeltette a környéken játszó gyerekek kíváncsiságát és egyre többször mentek oda Péterhez és csodálták meg az egyre gyarapodó hóembert családot.  Péter aki elég bátortalan kisfiú volt és nehezen szerzett magának barátokat idővel egyre bátrabban beszélgetett újdonsült játszótársaival és végül már a többi gyerekkel együtt èpìtettèk a hóembereket.  -Nem is ...

Valahol a mese birodalomban annak is egy kis városkájában boldogan élt együtt mindenféle kisautó. Kabriók, terepjárók, monsterek, teherautók, kis és nagy buszok mind jól kijöttek egymással. Tél volt, december hava és már napok óta nagy pelyhekben hullott a hó. Ilyenkor elég nehézkes a közlekedés így a városkában az élet igencsak lelassult. Közeledett a karácsony ès a kis és nagy autók szebbnél szebb fenyőfákat vittek haza, hogy csodálatos díszes karácsonyfával várják az ünnepet és a sok-sok ajándékot. A városka szélén lakott a kis piros teherautó, testvérével a kék kis teherautóval és szüleivel.  Apukája rendőr volt és nagyon jól végezte a munkáját így mindenki tisztelte őt. Decemberben nagy volt a sürgés forgás a családban és egy valamiről sajnos megfeledkeztek. Karácsony előtti napon jutott eszükbe, hogy bizony nincsen mèg fenyőfájuk. A két kis teherautó el is indult a városba édesapjukkal, hogy hozzanak egy tetszetős fát. De bárhova is mentek bizony már mindenhol eladták az utol...