Csodamesèk Lèlektől Lèlekig

Egy verőfényes nyári napon a kisautók igencsak unatkoztak. Már jó ideje tartott a nyári szünet ès szinte mindenféle játékot kipróbáltak már.  Hosszasan tépelődtek, hogy vajon mivel is üssék el az időt amikor a zöld kisautónak eszébe jutott, hogy mi lenne ha versenyeznének egyet.  Volt egy kisebb versenypálya a városka mellett de ott már nagyon sokszor mindenféle versenyen próbàra tettèk magukat ìgy nemigen tűnt màr túl izgalmasnak. -Ott már sokszor voltunk - mondták szinte egyszerre  -De én nem arra gondoltam - folytatta lelkesen a zöld kis kombi -Hát akkor mégis hol szeretnél versenyezni? - kérdezték kìvàncsian a többiek -Hm…nézett rájuk a zöld kisautó széles mosollyal.  -Természetesen az aszfalt úton, azon ami bevezet a városba. Az jó széles ès éjszaka már nemigen van rajta forgalom. Ha valaki mégis arra járna majd állítunk őrszemeket akik egy kis időre feltartják őket. -Ez butaság és nagyon veszélyes is! -  felelték egyszerre többen is a társaságból -Ugyan már csak nem vagytok mind

V alahol, talán nem is olyan messze innen élt egyszer egy kedves család. Új otthonba költöztek és izgatottan várták az újabb nagyszerű élményeket. Miután megérkeztek és végigjárták az új házukat, a kertet és a garázst is szemügyre vették. Hatalmas kert tartozott a házhoz, gyümölcsfákkal, egy csodaszép diófával és még egy kis játszótér is volt a gyerekeknek. A két kisfiú Ábel és Áron boldogan vették birtokba a területet. Játszottak, szaladgáltak majd nem sokkal később figyelmük a garázsra terelődött.  -Gyere nézzük meg azt is! - mondta Ábel testvérének Odamentek és legnagyobb meglepetésükre a garázsajtó nem volt bezárva.   Nyikorogva nyílt ki öreg ajtaja és ami feltárult előttük az hatalmas melepetèskènt èrte őket. A garázsban egy öreg ès rozsdás kabrió álldogált aminek már a kerekei is leeresztettek.   Ki tudja mióta lehetett már ott. Izgatottan kiabáltak apukájuknak, hogy megosszák vele is a hatalmas felfedezésüket. Csodálkoztak, mert nem tudtak róla, hogy a házhoz egy autót is kapnak

É lt egyszer egy kedves cica pár egy faluszéli kis házikóban. Ez év tavaszán három gyönyörű kiscicájuk született. Szerető gazdàik mindig ügyeltek rà, hogy a lehető legjobb soruk legyen. A kiscicák biztonságban, szeretgetve, sokat játszva cseperedtek és hétről hétre egyre kíváncsibbak lettek a körülöttük lévő világra.  Szüleikkel már a udvarra is kimerészkedtek és lenyűgözte őket a virágok, bokrok, fák sokszínűsége. Futottak a pillangók után, megkergettek egy kisegeret és nagyokat hemperegtek a puha zöld fűben.  Èlvezték a tavasz ezernyi illatát. Aznap este fáradtan tele új élményekkel mentek lefeküdni ès kìvàncsian vàrtàk a következő nap újabb izgalmait. Másnap reggel a cica szülők a gazdikkal együtt elutaztak a városba. A kiscicákat nem vitték magukkal de meghagyták nekik, hogy ne hagyják el a házat és csak idebent játszanak amíg ők haza nem érnek.   A lelkükre kötötték, hogy bármi is tűnik fel odakint ami nagyon érdekes lehet, várjanak türelemmel, mert az ilyen pici cicákra az udvaro